Miért nem cselekszenek úgy a fogyasztók, ahogy arról beszámolnak egy kérdőívben? És hogyan lehet mégis pontosan előre jelezni, mi fog működni a piacon? A neuromarketing az agy és a test reakcióinak mérésével tárja fel a döntéseink mögött meghúzódó tudatalatti folyamatokat. Bemutatjuk, hogyan működik, milyen eszközöket használ, és miért éri meg komolyan venni, ha valóban érteni akarod a vásárlóidat.
Képzeld el a következő helyzetet: egy fókuszcsoportban a résztvevők egyöntetűen elutasítanak egy új reklámot, mert az üzenetét „rosszindulatúnak” tartják. A cég már-már a fiókba süllyesztené a magas költségvetésű anyagot, csakhogy egy különböző módszertannal készült kutatás arra az eredményre jutott, hogy a reklám valójában rendkívül szórakoztató a nézők számára. A cég úgy dönt, megbízik a második mérés eredményeiben, és leadja a reklámot.
És hogy jó döntés volt-e? Annyit előre elárulhatunk, hogy ez nem egy kitalált történet. Pontosan ez zajlott le a Cheetos egyik reklámkampánya során. A fókuszcsoport negatív megítélése ellenére az EEG-alapú mérések magas szintű elköteleződést és erős figyelmi bevonódást jeleztek. Az adatok arra utaltak, hogy a nézők tudattalanul élvezték a reklámot, még ha tudatosan nem is feltétlen ismerték ezt be maguknak. A cég végül hitt a neuro-adatokban – és jól tette: a reklám hatalmas siker lett.
A neuromarketing egy interdiszciplináris terület, amely az idegtudomány és a pszichológia eszközeit alkalmazza a fogyasztói viselkedés mélyebb megértésére. Nem azt kérdezi, hogy „Mit gondolsz?”, hanem azt méri: „Mi történik az agyadban?” amikor egy marketing ingerrel szemben találod magad.
A működésének megértéséhez érdemes megismerkedni Daniel Kahneman Nobel-díjas pszichológus modelljével, amely szerint két alapvető gondolkodási módot alkalmazunk:
Míg a hagyományos, kérdőíves vagy fókuszcsoportos módszerek elsősorban a tudatos, megfontolt válaszokra (2-es Rendszer) építenek, a neuromarketing közvetlen betekintést enged az automatikus, érzelmi reakciókba (1-es Rendszer). A két megközelítés természetesen nem kizárja, hanem kiegészíti egymást, teljesebb képet adva a fogyasztóról.
Ha meg akarjuk érteni, hogyan reagálnak a fogyasztók egy reklámra, egy weboldalra vagy egy csomagolásra, akkor szimplán megkérdezni őket – például kérdőívek segítségével vagy interjúk keretein belül – sokszor nem elég.
Az ilyen módszerek a tudatos válaszokra épülnek, miközben a valódi döntések gyakran a tudatalatti szinten születnek, méghozzá ezredmásodpercek alatt. A neuromarketing éppen ezeket a finom, de árulkodó jeleket vizsgálja: például, hogy hova néz először valaki, mennyi ideig marad ott a tekintete, mennyire vonódik be az élménybe, milyen fiziológiai reakciói vannak, és milyen érzelmek jelennek meg az arckifejezéseiben.
A tudatalatti reakciók feltérképezéséhez ma már egy speciálisan erre a célra fejlesztett eszköztár áll rendelkezésünkre – és nem, ezek nem holmi sci-fi kütyük, hanem precíz, tudományosan validált mérőmódszerek.
A neuromarketing eszközök önmagukban is hasznosak, de az igazi érték valójában az együttes használatukból fakad, amikor egyszerre elemezzük, hogy mit figyel valaki, és hogyan érez közben.
Egyszerű: az emberek gyakran mást mondanak, mint ahogy valójában cselekszenek. Ezt nevezzük „say-do gap”-nek, vagyis a szándék és a tényleges viselkedés közötti szakadéknak. A neuromarketing ezeket a torzításokat képes megkerülni, és megbízható előrejelzést adni arra, hogy mi fog működni a piacon. Segít:
A neuromarketing egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy előre meg tudja jósolni, mi fog működni, és mi nem. Úgy képzeld el, mint egy lehetőséget arra, hogy még a drága bevezetés előtt tesztelhesd terveidet.
A neuromarketing nem egy újabb marketing bullshit, hanem egy módszer, ami olyan alapvető emberi mintázatokat tár fel, amelyek mélyen belénk vannak kódolva. Amikor egy csecsemő egy termékre néz egy hirdetésben, és mi automatikusan követjük a tekintetét, az a közös figyelem nevű ősi társas mechanizmusnak köszönhető, amely a tanulás és kapcsolódás alapja. Ugyanez igaz a vizuális kompozíciókra is: egy jól megtervezett weboldal pontosan azokat az egyensúlyi és figyelemirányító elveket követi, amelyeket már Rembrandt vagy Mondrian is alkalmazott - ma pedig az eye-tracking ezeket tudományosan is bizonyítjani tudja.
Egy sikeres globális kampány ma már nemcsak a verbális kommunikációját nyelvesíti országonként, hanem a vizuális világát is a helyi kultúrához igazítja. Míg a nyugati kultúrákban élők hajlamosak a központi elemekre fókuszálni, például egy termékre vagy egy logóra, a kelet-ázsiai fogyasztók inkább a teljes képet figyelik, és fontos számukra a környezet, a háttér és a viszonyítási pontok. Ha ezt nem vesszük figyelembe, könnyen elcsúszhat egy kampány egy olyan kultúrában, ahol másként működik a vizuális észlelés.
Az egyik leghíresebb fMRI-vizsgálat arra az érdekességre világított rá, hogy vakteszteken a résztvevők agyának jutalomközpontja a Coca Colával szemben a Pepsi ízére reagált aktívabban. Amikor azonban a márkákat is felfedték, a preferencia a Coca felé tolódott. Ekkor olyan agyterületek is aktiválódtak, amelyek a memóriával és az érzelmekkel kapcsolatosak. A kutatás bizonyította, hogy a márka vagyis a brand valójában az emlékek és kulturális asszociációk összessége, mely szó szerint képes megváltoztatni az érzékszervi élményt.
Egy 2010-es neuromarketing-kutatás során a Campbell’s ikonikus leveskonzervjének csomagolását tesztelték fogyasztókon. A biometrikus mérések és szemkövetéses adatok azt mutatták, hogy a címkén szereplő kanál nem váltott ki érzelmeket, a nagyméretű logó túlságosan elvonta a figyelmet, a leves pedig nem közvetítette a melegséget vagy otthonosság érzetet. A tesztalanyok reakcióiból kivehető volt, hogy hiányzott az az érzelmi kapcsolódás, amit a márka szeretett volna elérni, ezért úgy döntöttek, újratervezik a csomagolást: a kanalat eltüntették, a leveshez gőzt adtak, a logót pedig visszafogottabb méretűre csökkentették. Az új csomagolás végül sokkal közelebb hozta a márkát a fogyasztókhoz - melegebb, bizalomkeltőbb reakciókat váltott ki, pontosan olyat, amit korábban hiányoltak.
A Lowe’s barkácsáruházban viselhető szemkövető eszközökkel vizsgálták, hogyan tájékozódnak a vásárlók az üzletben. A kutatás során kiderült, hogy a promóciós táblák - mivel jóval feltűnőbbek voltak - elnyomták a kulcsfontosságú útbaigazító jelzéseket. A vásárlók ennek eredményeképp gyakran elbizonytalanodtak, eltévedtek, minek eredményeképp érthető módon frusztráltak lettek. Miután azonban a cég felismerte ezt és átrendezte a vizuális elemeket, 40%-kal csökkent a vásárlói frusztráció szintje.
Ha tehát valóban meg akarjuk érteni a fogyasztókat, legyen szó akár kulturális különbségekről, akár tudatalatti reakciókról, a neuromarketing olyan eszközöket ad a kezünkbe, amelyekkel a hagyományos piackutatási módszereknél mélyebbre áshatunk.
Íme néhány alapvető felismerés, amit érdemes magaddal vinni: